|
Történetünk a rendszerváltás előtt kezdődött. Akkor, amikor még a Petőfi Sándor Úttörőcsapat működött Madarason. Gyakorlatilag a mi történetünk elkezdődött, a másik csapaté viszont véget ért. A hosszú évtizedek alatt kimerítette az összes lehetőséget, amit egy úttörőcsapat adni tud. Ekkor jött a gondolat, hogy újítani kell, fel kell pezsdíteni az úttörő életet a faluban. Ehhez azonban más emberek kellettek, olyanok, akikben még volt lelkesedés, és még elég fiatalok voltak ahhoz, hogy sikerre vigyenek egy új úttörőcsapatot. Gunity József és Gunity Józsefné agyából pattant ki a változás szükségességének gondolata. Nem sokkal később már meg is alakult a Robinson Úttörőcsapat. Nagyszabású ünnepség keretében alakultak meg a kolóniák ( mi már nem őrsökbe szerveződtünk ). Átvettük a csapatzászlót és a kolóniazászlókat. Péntekenként összejöttünk és jól éreztük magunkat. Szüreti bált rendeztünk, kibicikliztünk Ausztriába, Bajára jártunk az uszodába, vagy éppen itthon maradtunk és buliztunk, vetélkedtünk, filmet néztünk, sportoltunk. Egészen addig, amíg tehettük. Amíg engedték, hagyták. A rendszerváltáskor megválasztott polgármester ugyanis mindent elkövetett annak érdekében, hogy felszámolja csapatunkat. Nyilvánvaló irigység áll a háttérben. Nehezen viseli, ha rajta és csapatán kívül más is sikereket ér el a faluban. Tehát fekete bárány lettünk. A polgármester változatlan, ezért a mai napig érezzük az üldözést. Szülők jelzik, hogy számon kérik tőlük, miért engedik a gyereket robinsonos foglalkozásra. Eltűnt az iskolai faliújságunk, vagy ha éppen ottmarad, akkor leköpik, rászerveznek a programjainkra, ha tehetik. Megjegyzik egy falusi programon, hogy sajnálatos, hogy a programmal egyidőben egy másik esemény is van a faluban ( a miénk volt az ). A támadások tehát továbbra sem szűntek meg, valami azért változott. Mégpedig az erőnk. Soha ekkora lelkesedés nem volt bennünk, hogy a gyerekek miatt mégis csak szükség van a csapatra. Programot és lehetőséget kell adni a gyerkőcöknek. Olyan ismereteket, amiket az iskolában is hasznosíthatnak. Össze kell fogni a gyerekeket és az iskolán kívül is nevelni kell őket. Azt tapasztaljuk, hogy a gyerekekkel nem foglalkozik igazán senki a faluban. Ezt a hiányt pótolja a Robinson Úttörőcsapat. A kesztyűt idén nyáron vettük fel újból. Az addig elvétve megszervezett programok után, most igyekszünk minden héten programot kínálni. Hol biciklizünk, hol a környezetben vagyunk madár és növénylesen, hol pedig szórakozunk. Szeptemberben megtartottuk a toborzó bulinkat is, a falu kellős közepén, szabadtéren. Nagyjából hetvenen voltunk. Ez szép szám. Először csak távolabbról nézték, hogy mi is ez a buli, aztán odajöttek, és több szülő is volt, aki személyesen eljött, és megköszönte, hogy foglalkozunk a gyerekekkel. Ha valami, akkor ez ad erőt. Ezért úgy véljük, hogy nem hagyhatjuk abba, nem ijedünk meg, nem lehet minket félretenni. Soha nem látott mértékben hirdetjük magunkat. Tucatnyi plakáttal, hangosbemondóval, és újonnan telefonos reklámmal is tudatjuk, hogy vagyunk és ilyen-olyan programokat szervezünk. Honlapunk, mint látható megújult, és itt is próbálunk mindenről mindenkit értesíteni, a távolabbra került robinsonokat, egykori robinsonokat informálni. Érdemes erre járni, mert mindig lesz valami új. | |